Nagy Csaba - Júniusba léptél; - Nyarad

Nagy Csaba /Gyémánt/

Júniusba léptél

Csak mentél,
nekem hagytad csended, mit az éj ad.
 
Te még visszaszóltál,
- némuljon a bánat-
de szavam,
mit könnyekben ejtve
szórtam utadra, te már nem hallhattad.

Ígértem pedig,
hajdani lépteddel őrzöm majd örömöm,
- örök vagy és leszel- sejtjeimben így él.

Mégis keresem időm,
mit elhordott a szél, benne nyugalmam,
rózsa-levelekről törölve a port,
arcomról cseppjeim,
telemben
maradtam, te már rég júniusba léptél. 
  *

Nyarad

hogy simogat a nyár
mint egy lanton játszott
halkan szóló
égnek-küldött dallam
május-végi esten

aranylik minden perc
körém-gyűl az öröm
suttogva szólnak
hangoddal a fák
a csillagok
kedves
mosolyod idézik

évek óta
e gyönyörű-szép
szerelmet kerestem

a gyötrőt
a szépet
a mélyet
a szenvedélyest
a sóhajokkal-telit