Nagy Ilona - Lélekig

Nagy Ilona
Lélekig

Terád gondoltam este még,
mikor a nap már elpihent,  
szemed tüze még bennem ég,  
s a pillanat, mit lopva csent,  
kezed féltését érezem,  
a biztonságot, mit adott,  
tudom, talán csak vétkezem,  
s lehet semmit sem hagytam ott,  
csupán az óra csendje volt,  
de oly gyengéden átölelt,  
ahogy a szürkületbe folyt
és megfestett egy égi jelt,  
belém ivódott csendesen,  
s hiszem, mégiscsak létezik
szerelem, túl az ikszeken,
egészen mélyen, lélekig…