Fekete István
Kopár és erdő
I.
Pusztai tájon szomjas
a föld,
égő homok közt
cserepes út,
tengődő fű és halott
bokor,
szomjas vándor,
kiapadt kút,
nincsen itt élet,
veszett az út.
Halott ország ez
éjjel-nappal,
erdőtlen, tikkadt,
kopár határ.
Tavasza meddő, ősze
sivár,
fulladt csendjében
hallgat a nyár,
halott ég alatt
halott határ.
II.
Párás domboldal,
távoli vágy,
csobogó patak,
andalgó út,
virág, szerelem, dal,
szabadság,
hegyen és völgyön
zöld erdő zúg,
hegyen és völgyön
zöld erdő búg.
Titkos, mély völgyén
dús forrás buggyan,
tavasza illat és ősze
mámor,
telében munka, öröm
és álom,
nyarában szabad ember
a vándor,
erdő az otthon, erdő
a sátor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése