Reviczky Gyula
A hársfa regéje
Száz éves hárs a parkban
Hullatja levelét,
Tízéves Emmikének
Mond százéves regét:
"Viharral, fergeteggel
Küszködtem én sokat,
Tűrtem deret, zimankót,
Láttam villámokat.
Tavaszkor, ha felöltém
Új ünneplő ruhám,
És földemet benőtte
Lágy fű sűrűn, puhán:
Alattam megpihentek
Jó és rossz emberek,
A napsugárt fogám fel
Gyakran fejök felett.
És vége! Oda minden:
Árny s lomb, levél s virág:
Maholnap fejszés ember
Fog jönni és kivág.
Vagy itt fogok maradni
A múlt emlékeül,
Kopáron, elfeledve,
S ember, madár kerül?"
S kis Emma rázza szótlan
Aranyfürtös fejét,
Hallgatja, de nem érti
A százéves regét.
Hullatja levelét,
Tízéves Emmikének
Mond százéves regét:
"Viharral, fergeteggel
Küszködtem én sokat,
Tűrtem deret, zimankót,
Láttam villámokat.
Tavaszkor, ha felöltém
Új ünneplő ruhám,
És földemet benőtte
Lágy fű sűrűn, puhán:
Alattam megpihentek
Jó és rossz emberek,
A napsugárt fogám fel
Gyakran fejök felett.
És vége! Oda minden:
Árny s lomb, levél s virág:
Maholnap fejszés ember
Fog jönni és kivág.
Vagy itt fogok maradni
A múlt emlékeül,
Kopáron, elfeledve,
S ember, madár kerül?"
S kis Emma rázza szótlan
Aranyfürtös fejét,
Hallgatja, de nem érti
A százéves regét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése