Adamecz László
Őszi kirándulás
Az őszbe túrom kocsim orrát,
lassan gurulok az erdők alján,
ámulok a színpompától,
ámulok a valóságtól.
Erdőbe vezetnek kanyargós utak,
a fák boltozatként ránk borulnak,
napfény tör át ágak között,
szivárványos lombok fölött.
a fák boltozatként ránk borulnak,
napfény tör át ágak között,
szivárványos lombok fölött.
Üde színekkel köszönt az ősz,
sárga, barna, vörös, örök zöld,
napok múlásával fakulnak színeik,
a fák lombjukat lassan levetik.
sárga, barna, vörös, örök zöld,
napok múlásával fakulnak színeik,
a fák lombjukat lassan levetik.
Zizegve hullnak száraz levelek,
büszke magosból avarba érkeznek,
mely színt az ősz a lombra ragasztja,
olyan színű lesz a fák alja.
büszke magosból avarba érkeznek,
mely színt az ősz a lombra ragasztja,
olyan színű lesz a fák alja.
Minden kanyarban más színek, fények,
levél susogás, majd szólnak zúgató szelek,
csattognak kopasz ágak, bajvívó bajnokok,
majd ismét csend van, lassan tovább gurulok.
levél susogás, majd szólnak zúgató szelek,
csattognak kopasz ágak, bajvívó bajnokok,
majd ismét csend van, lassan tovább gurulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése