Szomorúfűz
A szeretet –
létszükséglet …
A szeretet csendes,
hangtalan – mégis mélyen hat.
Még az egyedül élő
ember sem él önmagában.
Mindig van vele
valaki, ha nem is kézzel érinthetően,
De a szívében, az
emlékeiben, gondolataiban.
A szomorúság, a bánat
időnként elér mindenkit,
Még ha nincs is meg
rá az oka.
Valahonnan a
mélyünkből érint meg.
Befelé figyelsz
magadba és nyomasztó érzések törnek rád.
Elnémul benned
minden, a sírás fojtogat,
És magad sem tudod,
mi történt veled.
A szeretet is mélyen
benned van, belőled indul.
A szeretet
életszükségletünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése