Szilágyi Domokos - Ünnep előtt

Szilágyi Domokos

Ünnep előtt

A hajnali ködökben november mocorog már,
havas eső szuronya döfködi a földet,
pirosodik a nap,
s a pirosodó napban felvöröslik az ünnep.

Készül az ünnep,
diadalmasan előtör bányászcsákányok nyomán,
őt írja az őszi mezőre millió eke,
ő lángol a kohókban, száguld a mozdonyokon,
őt állják körül bólogatva a petróleumkutak,
őt zsibongják az iskolák, s éjjel, mikor a csillagok
belefagynak a végtelenbe,
s az ernyedt izmokban újra kicsírázik az erő:

mély lélegzetet vesz a föld, hogy hangját kieresztve
őt kiáltsa az űrbe, kósza naprendszereknek -:
mert benne nyit virágot a céltudatos akarat,
mert benne válik bátorsággá a félelem,
benne válik tetté a szándék,
valósággá a lehető.

A hajnali ködökben november mocorog már,
havas esők szuronya döfködi a földet,
pirosodik a nap,
s a pirosodó napban felvöröslik az ünnep;
mint pöröly pöröl a vassal, hogy tüzek táncában hasznos,
értelmes formát nyerjen az anyag,
úgy kovácsolja ő is a világot,
acéllá edzi az erőt, a lelket -

Pirosodik az októberi nap,
s a pirosló napban felvöröslik az ünnep.