Tekse József - Ha megreked a szó

Tekse József

Ha megreked a szó

Nem tudom igazán, mi történik velem,
a szürkénél is szürkébb lett a világ, színtelen,
az égbe vágyó szavak, most bennem rekednek,
pedig, még tegnap, vidáman nevettek.
Tegnap még a szó, bennem virágzott,
minden megvolt, egészen, semmi sem hiányzott,
és sütött a Nap, rózsafelhők úsztak az égen,
dallamok csengtek valami ismeretlen zenében.
....és folytak a szavak, testet öltött az érzelem,
mintha minden akkor dőlne el, bátorság, félelem,
mikor cifra ruhába öltözött a gondolat,
ránctalan, fiatal, mosolygós és gondtalan.
Bátran léptem a fényre, mert kívántam ott lenni,
csak menni, csak menni, oda hol nem számít semmi,
hol engem is várnak, hittem, hogy várnak.
De nem, s most néma ajkam, mintha bezárná valami,
csak a csend mi fecseg, azt is alig hallani,
és e nincstelen világba, ahol a semmi a jó,
csúfos képpé foszlik minden, ha megreked a szó.