F. Zoltán /ILLC/ - Örök tartozás

F. Zoltán /ILLC/

Örök tartozás

Egy leheletnyi csendre vágytam, s lehunytam szemem,
De békére nem találtam mert most nem vagy itt velem,
Belül mardos mindig üres életemnek mérge,
S már csak tőled látom a hajnalokat néhanapján szépnek,

Jobban ismersz már egy ideje, mint én saját magam,
Az egyetlen vagy ki megért, s nem bánja hibáimat,
Csak mosolyogsz rám mindig, fényesebben mint a nap,
Túlragyogsz minden sötétséget mely bennem van,

Tudod, nem félek már élni, csak nélküled maradni,
Veled a világ hatalmas, de magamban csak arasznyi,
Hiszek benned és senkinek nem adom el a lelkem,
Abban már eddig is sokszor tönkrementem,

Bízom benned és soha már szívet nem cserélek,
Ezt az egyet kaptam, és neked adtam végleg,
Szeretlek érzem, mint még senkit sem eddig,
Szeretlek ma vagy tegnap, s holnaptól a halálig,

Egy leheletnyi csendemben, mikor lehunyom szemem,
Téged látlak magam előtt, TE fontos vagy nekem,
Oly gyönyörű arcod, olyan gyönyörű mindened,
Bár örök időkön át nézhetném tengerkék szemed,

Az egyetlen bánatomat rossz véremben hordozom,
A legnagyobb ellensége önmagamnak én vagyok,
Ki véd meg magamtól, ha elszabadul bennem a pokol,
Ki óv meg ha már te sem, ki véd meg az éjszakáktól?,

Segíts, egyedül nehéz, és tudom, hogy önző vagyok,
De csak veled akarok lenni, másra nem számíthatok,
Ha az igazat akarod tudni, ennél egyszerűbb nem is lehet,
Nem tehetem, hogy nem szeretlek, ezzel tartozom a szívemnek.