Vihar Béla
A tovatűnő szépséghez
Lépteid
muzsikaszavára megrezzen szívem,
e sugár illette tó,
s arcod vonalaiban,
szent hieroglifaként,
távoli kultúrák
üzenete világol:
Hajad Egyiptom
éjszakája,
szemed bizánci láng
s drágakő Föníciából.
Karod mozdulataiban
katedrálisok gótikus
íve
pillant reám.
Hangod az istent
hordó India
esti dallamát
sodorja.
Nemzedékek
szövőszékein hány fajta szőtte
sejtjeid
testöltözetét,
Altáj-hegyi hókoszorú
– hajnalfénnyel –
szád ékszerén.
Így nézlek – a
tovasuhanó látomást –,
s tudom: az eljövendő
századok szerelme
Téged ismétel
mindörökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése