Nagy Ilona
Ha túlról nézem...
Ma összegyűjtöm még a kincseket,
színekbe szőtt csendszürke hangomat,
táncoló felhőt, tajtékzó vizet,
és lecsendesített vad orkánokat,
pillangóseregtől zsongó réteket,
zümmögő méhet, írzöld lombokat,
piros fonállal fércelt életet,
feslett kabátot, kopott gombomat,
borvörös-bársonyt álmodó szívet,
ősz aranyába fészkelt titkomat,
nevesincs szigetről elsodort követ,
szélkócolt bokrot, pocakos dombokat,
Ma összegyűjtöm még a ,,kincseket",
sorokba gyűrt ,,semmivolt" hangomat,
hogy elmúláskor magaddal vihesd,
ha túlról nézem a földi partokat...
színekbe szőtt csendszürke hangomat,
táncoló felhőt, tajtékzó vizet,
és lecsendesített vad orkánokat,
pillangóseregtől zsongó réteket,
zümmögő méhet, írzöld lombokat,
piros fonállal fércelt életet,
feslett kabátot, kopott gombomat,
borvörös-bársonyt álmodó szívet,
ősz aranyába fészkelt titkomat,
nevesincs szigetről elsodort követ,
szélkócolt bokrot, pocakos dombokat,
Ma összegyűjtöm még a ,,kincseket",
sorokba gyűrt ,,semmivolt" hangomat,
hogy elmúláskor magaddal vihesd,
ha túlról nézem a földi partokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése