Pócsa Józsefné - Álmomban élek

Pócsa Józsefné

Álmomban élek

Csak mesére alszom el, mint kisgyermek,
álmomban gondolataim útra kelnek.
Repülök, mint madár fenn a magasban,
megpihenek kicsit Holdanyó ágyában.

Csillagok közt a magasban lebegek,
mint sebzett madárka a földre leesek.
Rádöbbenek, hogy ez csak egy rémálom,
az ébredésem ilyenkor alig várom.

Álmomban élek, valóságtól távol.
Mesevilág, amit az éj elvarázsol.
Felhők között a lovacskák vágtatnak,
hó fedte tájakon, engem szánkóztatnak.

Szánkózás közben angyalkák röpködnek,
gyönyörű szárnyaikkal engem ölelgetnek.
Fülembe szép dallamokat dúdolnak,
nem sokkal később messze elsuhannak.

Mikor felébredek, azon tűnődöm,
álom vagy valóság, égen vagy a földön.
Folytatnám álmomat, de már reggel lett,
az álom tündérek gyorsan elröppentek.