Hajdu Mária
Csalfa Ősz
Hiába ölelt a nyár
tüze,
égett pirosra minden levél,
és hiába volt a zöld üde!
Ó, te cifra ruhás, csalfa Ősz!
Hol a napfényben mosolyogsz még,
hol betakarnak szürke felhők.
Majd, ha jön a Télkirály szele,
buján ledobod minden ruhád,
s hajladozva eltáncolsz vele.
Elcsábít és magával ragad,
keringőzöl kifulladásig.
Tudod, mégis áltatod magad.
Emléke sincs a forró nyárnak,
világra szürkeség költözött,
hol jeges szelek nyargalásznak.
Barna avarban tapos a tél,
ködből visel fátylat a hajnal,
s téli álomba ringat a szél.
égett pirosra minden levél,
és hiába volt a zöld üde!
Ó, te cifra ruhás, csalfa Ősz!
Hol a napfényben mosolyogsz még,
hol betakarnak szürke felhők.
Majd, ha jön a Télkirály szele,
buján ledobod minden ruhád,
s hajladozva eltáncolsz vele.
Elcsábít és magával ragad,
keringőzöl kifulladásig.
Tudod, mégis áltatod magad.
Emléke sincs a forró nyárnak,
világra szürkeség költözött,
hol jeges szelek nyargalásznak.
Barna avarban tapos a tél,
ködből visel fátylat a hajnal,
s téli álomba ringat a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése