Szuhanics Albert - Vadkörték és öszirózsák

Szuhanics Albert

Vadkörték és őszirózsák

Ősz baktat a hegygerincen,
látod-e, hogy merre tart?
Kőszál bámul párasminkben,
dér borít pergő avart.

Fenn, a sziklás ormok hátán
csillagporos út vezet,
holdfény sápad felleg láttán,
árnya fenyvest rejteget.

Hol vár állott, porladó fal,
erős bástya megrogyott,
dús folyondár mindent felfal,
csipkebogyó él meg ott.

Völgybe szállok szurdokokban,
hol érnek vadgesztenyék,
földre esve burok roppan,
s elgurulnak szerteszét.

Szirmot hoz a kert virága,
hófehéret, színeset,
pedig fenn a kősziklákra
már dara hullt, dér esett.

Fényes völgyek, boldog környék,
kis tisztások, édenek,
ti tudjátok, a vadkörték
fanyarok vagy édesek?

Mikor nyílik őszirózsa,
meddig virít színesen?
Mutassatok mindent róla,
hadd lássa az én szemem!