Advent - Pilinszky János - Kovács L. István - A várakozás

Advent (ádvent, úrjövet)

https://www.youtube.com/watch?v=dD_MtSm96Ls

a keresztény kultúrkörben a karácsony napját (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól (görögkatolikusoknál hatodik vasárnaptól) karácsonyig számított időszak.

A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja, amely Szent András napjához legközelebb eső vasárnap, egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.

*

Pilinszky János

Hitünk titkairól

(részlet)

Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Kovács L. István

A várakozás („adventus Domini”)

Nagy pelyhekben kavargó hóesés,
micsoda méltósággal hullnak alá,
mintha tudnák a várakozás szentségét.

Vasárnap van, asztalon fenyő koszorú,
rajta az első lila gyertya ég,
és a rádió adja az Adventi misét.

Megtisztulásra, bűnbánatra szólít,
kerülni a hívságot a szent várakozás alatt,
hogy az Úr jövetelekor tisztán mutasd magad.

Átszellemült arcú emberek,
roggyant térddel, imára kulcsolt kézzel,
mormolják maguk elé az imát.

A teremben gyertyák adta félhomályban,
bűneikről számot adnak szentgyónásban,
és csitult lélekkel, keresik magukban a békét.

Hunyt szemük mögött látni vélik Jézus képét.
Jézusét a kisdedét, ki megváltásra születik,
a bölcsek és a csillagok így jósolták nekik…