Kun Magdolna - Advent könnyei; - Szívtalálkozás

Kun Magdolna

Advent könnyei

Advent fénye ragyogja át azon lelkeket,
melyek fenn az égi kékben némán könnyeznek.
Könnyeznek, mert hátrahagyott szeretteiknek,
már nem nyújthatnak vigaszt, sem vigyázó kezet.

Ott a fehér felhőtetőn, hol tündöklik a fény,
ma milliónyi lélek sír fel szeretteiért.
Sírnak és zokognak, mert a nagy egyedüliség,
Advent napján félbetöri szívük egészét.

Hisz Advent a szeretet áldott ünnepe,
csak annak keserű, kinek nincs már senkije,
hisz az Advent is akkor teljes, és akkor igazi,
ha van, kinek még átölelhet óvó karjai.

*

Szívtalálkozás

Minden égő adventi gyertya,
valaki szíve melegének
itt hagyott darabja,
mely oly ragyogást áraszt
a langy-meleg szobákba,
mint lángra kapott csillagszórók
lobbanó szikrája.

Az adventi gyertyafény
elvezet minket a csillagokon túli
mennyei világba,
oda, ahol ég és föld világnak
nincs már vélt határa,
ami akadályt gördíthetne elénk,
s ami meggátolná,
hogy viszontlássuk egymást
egy összeölelkező
szívtalálkozásba.