Birtyik Csaba
Alkonyat
Lassan lenyugszik a Nap.
Közeleg az Alkonyat.
A Lelkem háborgása
felemészti hangomat!
Magamban ülök, csendben.
Némán keresem helyem,
a nyugalmamat, ebben
a Káosszal telt Rendben!
Nincs nyugalom! Csak a harc!
Hiába néz égre arc!
Valóság a húsba mar,
porba hull a test, a kar!
Közeleg az Alkonyat.
A Lelkem háborgása
felemészti hangomat!
Magamban ülök, csendben.
Némán keresem helyem,
a nyugalmamat, ebben
a Káosszal telt Rendben!
Nincs nyugalom! Csak a harc!
Hiába néz égre arc!
Valóság a húsba mar,
porba hull a test, a kar!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése