Primerose
Vissza-visszagondolok
…
fekete minden, árnyak
suhannak
a hold sápadtan
világít, éje van a vadnak
lecsap rám a sötét
mellkasom feltépi
nézem ahogy szívem,
utolsó cseppjét vérzi
tán már nem is bánom,
szemlesütve várom
zokogok, könnyem
pereg
- Édes,
Drága Napfény,
ha tudnád mennyire
szerettelek;
nem küzdök tíz
körömmel a boldogságot kutatva
lelkem darabokban,
állok magam föl-s
megadva
egy hang sem jön
torkomon, nem ordítok ziláltan
vissza- vissza
gondolok mi volt mit eddig találtam
már nem is vergődök,
csendben hátra dőlök ,,,és hagyom
hogy az éj vadjai
lakmározzanak
húsom - csontjaimon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése