Lelkes Miklós - November elmegy már; - December

Lelkes Miklós

November elmegy már

November elmegy már, - és jönni készül
decemberi csillagos hitvilág.
Felszínén egykor, gyermekként, tűnődtem:
- Van valaki, aki a mélybe lát?

Bezárt és nyitott minden, mi körülvesz.
Minden irányban Anyag, végtelen.
S Idő mércénk, míg mér megmérhetetlent,
eltéved égő csillagéneken.

Pár szomorú gyermek felnő odáig,
hogy közelebbről láthat távlatot,
mit mélybe rejt érdek felszínű élet.
Mélyet kutatgat kíváncsi halott,

de másokban ma még halott halott van,
s tolvaj törvény, erős: - Szerezzetek!
Templomkaszárnyák, ferde hit-keresztek,
hitegető, kábító Szeretet...

November elmegy már, és jönni készül
december. Fényt forgat a Nagy Kerék
sötétté át. Mímelt álom. S a Mélység?
Az is Felszín, széthulló Messzeség?

*

December

https://www.youtube.com/watch?v=xNwg6WxCyx0

aludni ment a kristályszemű ablak
gyertyát gyújtanak a lassú kezek

az árnyak lent a havon összebújnak

s az ágakon szélfútta verebek

most látszatra a táj is egyszerűbb lett

sötétebb fehér, mélyebb hallgatás
s a park szélén a dörmögő december
csillogóbb öröm útjára vigyáz

s amit szeretnék az is egyszerűbb lett:
kézfogások, kimondható szavak,
melyek nyomában gyors és büszke fények
a fenyőfákon áthullámzanak?

a park szélén a dörmögő december
a bundájába bújnak a mesék

szélfútta fákon verébhadak gyűlnek

kékesfeketén tűnődik az ég