Jékely Zoltán - Őszvégi intelem; - A tél küszöbén; - Tél, reménység

Jékely Zoltán

Őszvégi intelem

Amikor a lúdak szállnak,
ne hallgasd, mit kiabálnak!
Viháncoló gágogásuk
azt hirdeti: jobb lesz másutt.

Ahogy a nappalok fogynak,
úgy nő kínja rabságodnak,
s betemet majd a december
hóval, faggyal, fergeteggel.

*

A tél küszöbén

Ül a bogáncson a sárga csicsörke,

félszeme lopva az égre tekinget,

másik a földre pillog ijedten.

Ám, hogy a zord ég hirtelen enged,

s fellege nyíltán ömlik a napfény,

éneke buggyan: csókot igérő,

angyali tiszta, mennyei nektár!

S a Temetőkert és a November

hallja s nem érti: honnan e bízás,

e hihetetlen lelkierő, a tél küszöbén

is, e cseppnyi madárban?

*

Tél, reménység

…Mint amikor zokogó gyászmenetből

valaki illetlenűl kirikácsol,

s parázna, rút jeleket int

egy ifju és riadt leánynak:

a téli napok végtelen sorából

úgy sandítok a tavaszra megint.