.kaktusz
Az ember egy könyv
Tudod arra gondoltam,
hogy olyan az ember,
mint egy könyv, ami
nagyon értékes,
aminek a borítója, és
a lapjai a teste,
a mondanivalója, a
lényege,
amiért a könyv
megszületett,
maga a megfejtésre
váró titok,
a lélek,
a könyvet végig kell
olvasni,
anélkül nem lehet megérteni,
anélkül nem lehet megérteni,
hogy az ember
eljusson
a belé rejtett
tudáshoz,
csak úgy átlapozni
sem érdemes,
fel kell dolgozni ami
van benne,
laponként lehet
továbbjutni,
mind közelebb az
isteni tudáshoz,
a lényeg ott van a
könyvben,
de fontos rész a
hordozója,
rá legalább annyira
szükség van,
mert ha idő előtt
megy tönkre,
ha a lapjai
kitépődnek,
olvashatatlanná,
értelmetlenné lesznek,
hiába a hatalmas
tudás,
ha olvasatlanul lesz
a tűz martalékává,
az út a lélek
harmóniájához
a testen keresztül vezet,
a testen keresztül vezet,
vigyázni kell rá,
őrizni szeretettel,
ha a borítónak baja
is lesz,
még nem nagy baj,
még nem nagy baj,
de meg kell óvni a
lapokat,
hogy az utolsó
oldalig
el lehessen jutni,
el lehessen jutni,
ha nem óvja a könyvet
az ember,
ha még árt is neki,
ha mindenféle
pusztító méreggel kezeli,
ha szétesnek,
végül darabokra
hullnak a sejtjei,
akkor többé nem tud
tájékozódni,
akkor joggal mondják
rá,
hogy öreg, és
haszontalan,
talán még tartják,
mint valami ódon
régiséget,
amit használni
semmire se lehet,
az a pár szó, ami
belőle kiolvasható,
önmagában értelmetlen,
ész nélkül, rongyos,
olvashatatlan papírba
csomagolva
a lélek,
vagyis az Isten sem
segíthet rajta.
2009. május 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése