Novák László - Eleddig ...

Novák László

Eleddig....

Bezárván,
szavaim csendje ül rám,
lábaim alatt por kavarog,
mélyemből világ talán visszahoz.

Elejtem,
a jelenben kegyelmem,
ujjaimat a görcs húzza,
összenyom félelmeim kockája.

Lefagytam,
hang sírt bennem de hagytam,
szelídségem szülte vad tánc,
arcomra barázdába mélyült ránc.

Magamban,
szét hulltam de tartottam,
s hagytam vénen vak reményem,
míg tartott szokásomban szemérem.

Jajgatva,
csaptam hullámaiba,
őrült élet sodrásában,
a tett meg kacagott szánalmában.

Eleddig,
után, baktattam mégis,
s kimondatlanságban élve,
tetteknek súlyát már más is félje.