Harcos Katalin
Csillagmezsgyéken
Szíved dobbanása
mellemben zakatol,
ízeid betöltik
szomjas nyelvem...
pilláim mögött
fölszikrázik valahol
s magával sodorva
izzik bennem
a vágy és a szerelem.
Ma dús,
éjbe-bújó álmaim kísérnek,
mosolyod ragyog a
csendben énrám,
holdarcún dalol az
éjszaka, s az égnek
sziporka fényei lesik
mélán,
hogy árad a szerelem.
Lelked kalandos
csillagmezsgyéken járva
kutatja létem minden
zegzugát.
Feléd száguldó mohó
érzelmek árja
felkínálja most
testem templomát,
mert vágylak; jöjj,
szerelem!
Fordul a föld, lásd,
ölemben ring a világ...
ágaskodik már érted a
vágyam.
Boldogság fényözöne
ragyogjon ma rád,
tiéd a szívem és
belezártan
a vágy és a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése