Hela
Az augusztusi hold
átka
Gyorsan fogyott nap-nap
után
a holdkéve. Oh, mily furcsán.
Majd káprázattal új estéket
töltött erőszakos fénye.
Egy szelíd kis lényben,
éhes oroszlán ébredt.
A hold kitépte lelkét,
s a föld itta könnyét.
Álarcává, a szembetűnő vált:
Pajkos mosolyok száza,
iróniával szőtt szavak tucatja,
egy rutinosan játszó vadász.
A mohó fenevad sosem alszik,
ha kell vár, de nem nyugszik.
Ostor láttán tombol, nem riad,
könyörületet csak ritkán mutat.
Egyetlen csitítója egy-egy ember,
pár gyengéd szempár gazdája lehet.
Így ideig-óráig csitul e tébolyult lény,
s ekkor bent, a kis lény újra remél.
a holdkéve. Oh, mily furcsán.
Majd káprázattal új estéket
töltött erőszakos fénye.
Egy szelíd kis lényben,
éhes oroszlán ébredt.
A hold kitépte lelkét,
s a föld itta könnyét.
Álarcává, a szembetűnő vált:
Pajkos mosolyok száza,
iróniával szőtt szavak tucatja,
egy rutinosan játszó vadász.
A mohó fenevad sosem alszik,
ha kell vár, de nem nyugszik.
Ostor láttán tombol, nem riad,
könyörületet csak ritkán mutat.
Egyetlen csitítója egy-egy ember,
pár gyengéd szempár gazdája lehet.
Így ideig-óráig csitul e tébolyult lény,
s ekkor bent, a kis lény újra remél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése