Tóth János /Janus/
Nyári zápor
A nyári napsugárban
reszket a száraz levegő
Szederinda kúszik a fára, mint édes szerető.
Lágy öleléssel halad szelíden egyre magasabbra,
Édes gyümölcsével kacsint a mosolygó napra.
Az erdő szélen pompás díszruhában fácánkakas áll
Felkapja fejét, körbenéz, majd peckesen kapirgál.
Száll a csillogó por, belepi csodás tarka tollruháját,
De cseppet sem bánja boldogan csattogtatja szárnyát.
Csend lett hirtelen, hátam mögött dörrent az ég
S kinyitotta a nyári zápor az idelopódzó fellegét.
Mint csillogó gyöngyök úgy peregnek az esőcseppek,
Átlátszó üveg függönyt húzva, a lassan közelgő estnek.
*
Szederinda kúszik a fára, mint édes szerető.
Lágy öleléssel halad szelíden egyre magasabbra,
Édes gyümölcsével kacsint a mosolygó napra.
Az erdő szélen pompás díszruhában fácánkakas áll
Felkapja fejét, körbenéz, majd peckesen kapirgál.
Száll a csillogó por, belepi csodás tarka tollruháját,
De cseppet sem bánja boldogan csattogtatja szárnyát.
Csend lett hirtelen, hátam mögött dörrent az ég
S kinyitotta a nyári zápor az idelopódzó fellegét.
Mint csillogó gyöngyök úgy peregnek az esőcseppek,
Átlátszó üveg függönyt húzva, a lassan közelgő estnek.
*
Nyár
Vihar tépte fák alatt
Holt levélen lépek,
Pára száll, rám tapad
Tompák a fények.
Szél hajszolta felhők
Törpülnek az égen,
Akár égi sellők
Pillangók a fényen,
Vidáman röppenve
Ropnak szédült táncot,
Tekintet megkötve,
Szivárvány pompázott.
Holt levélen lépek,
Pára száll, rám tapad
Tompák a fények.
Szél hajszolta felhők
Törpülnek az égen,
Akár égi sellők
Pillangók a fényen,
Vidáman röppenve
Ropnak szédült táncot,
Tekintet megkötve,
Szivárvány pompázott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése