Ábrahámné Ági
Elmúlt a harag
Lehull a levél: egy
villanás csupán.
Lábnyom az avarban, nincs még oly korán.
Volt barát cseveg új barátaival.
Nem cseng már minékünk újrakezdett dal.
Ősz jő, a nyárnak lázas csillogása
Eltünt, mint a szeretetnek izzása.
Magam vagyok, magányos lélek ődöng
Egyedül csak, mint a kiürült bőrönd.
Lecsillapodtam, ez az élet rendje.
Kell, hogy agyam az érzést rendbeszedje!
Okosan, bár a szívem tiltakozik,
Csendesen, noha lelkem várakozik…
Elmúlik felettünk ősz, majd a tél is,
Fáj még, de a hege begyógyult mégis.
Kikelet jön majd, csivitel sok madár,
S a szívünk megint a szivárvánnyal jár.
Lábnyom az avarban, nincs még oly korán.
Volt barát cseveg új barátaival.
Nem cseng már minékünk újrakezdett dal.
Ősz jő, a nyárnak lázas csillogása
Eltünt, mint a szeretetnek izzása.
Magam vagyok, magányos lélek ődöng
Egyedül csak, mint a kiürült bőrönd.
Lecsillapodtam, ez az élet rendje.
Kell, hogy agyam az érzést rendbeszedje!
Okosan, bár a szívem tiltakozik,
Csendesen, noha lelkem várakozik…
Elmúlik felettünk ősz, majd a tél is,
Fáj még, de a hege begyógyult mégis.
Kikelet jön majd, csivitel sok madár,
S a szívünk megint a szivárvánnyal jár.
http://www.youtube.com/watch?v=Gjp1bUnSK2o
VálaszTörlés