Baráth Sándor - Sötét éjből bíborpír

Baráth Sándor

Sötét éjből bíborpír

Komoran szürkül
Parttalan idején
Az éj
Kevés a fény
Csupán a hold hóka
Fénye szinezi fakóra
A hatalmas inkubátort
Hol most pihen a lét
Sok villódzó csillagkép
Mint megfeszült düh zihálnak
Az örök indulatoktól
A látóhatár lehajol
Csak árnyak és szürkeség
Az elmaszatolt sötét
De ni! Ott a távolban
Hol égi szikra nem villan
A sötét és sötétebb peremén
Keskeny sáv vörös fény
Kúszik lassan lassan
Eget földet választóan
Felhőkbe burkolódzottan
Töretlen méltósággal
Akár a remény
A bíborpír szerény
Illő koszorút fon