Gubcsi Lajos - Mély moll csend

Gubcsi Lajos

Mély moll csend

Félszemmel, állig vakultan nézem a fényvilágot
Felhígultam, látásom csak nekem hiányzott
Hánytam, hittem, megszerettem s kiöltem mindent
Kiráztam magából a féltékeny hisztériát, messze rettent

S most már, hogy végleg elhagytál
Átmentél oda, ahol minden csak halál
Soha nem követhetlek
Kezedben sem lehetek

Leírhatom-e még egyszer az érthetetlen üzenetet
Szerettem részed lenni, s ha részegen elküldtelek
Kibírtad, visszajöttél fele oldalamra
S rabul ejtett nemed letisztult birodalma

Féltem itthagyott, halálra fagyott életem
S ha magadhoz csábítasz, azonnal megértem

Megéled-e ott lenn, míg megérkezem
Sikló éjjeli szánkón puhán és sebesen

Soha többé nem látott, mindig vágyott szerelmem
Könnyedén, mint a napfény, soraidba átültem