Kassák Lajos
Őszi koszorú
Vezekelj életedért
melyet elfelejtettél rendbehozni.
Ősz fürtjeid közt szalmával és tollúval
kint állsz Isten szabad ege alatt
vagy heverészel az árnyékban és konokul hallgatsz már
mint aki szégyenére van magának is.
Kedves cimborám, gyalázzalak-e vagy szánjalak
emlékeztesselek-e a csillagra, mely egykor
ifjú és részeg fejünk felett ragyogott
idézzem-e a nőket, akik szerelemmel tápláltak
és szóljak-e az úrról, aki zord éjszakában
kiűzetett bennünket a városból?
Ó, te legszebb és legbátrabb lélek
vakon is eltalálnék fényességed udvarába
te igazi férfi, aki a bűnben is felmagasztosulsz
karolj belém, ahogyan a jó testvérekhez illik
s miközben siratlak, ó, sirass te is engem
mint akinek szintén senkije nincs e tájon.
S bizony, bizony eleget csavarogtunk már a sík földön
gyarló lábaink előtt maholnap az ég kapuja tárul
s akik, jóllehet, csak terhére voltunk a világnak
ha fölharsan a kürt s az angyal összetereli nyáját
ott állunk majd a fényben tisztára mosott kezekkel
és hirdetve az út igazságát, melyen megérkeztünk.
http://www.youtube.com/watch?v=4OaNA0pTd5E
VálaszTörlés