Nosztromosz
Megnyugvás ...
Túl erősen dobog a
szívem… hallom, zenél a csendben.
Olyan gyors, zakatol hevesen, félek a végén már csak a levegőt kereshetem…
kapkodva, fuldokolva, de mi végre? Miért-e gyors ütem?
Megfoghatatlan érzés markolja szorosan, és hiába kérem: Ereszd!
… nem lazul a szorítása, csak facsarja némán, kegyetlen erővel.
Majd hirtelen elmúlik a fájó érzés, és békés ütembe kezd…
Mi volt ez? Kérdem félszegen… de a választ sajnos nem lelem.
Mosolyogva nézem a szakadó esőt, beszívom friss illatát a légnek,
és hagyom, hogy a cseppek lemossák az elmúlt perceket…
Nyugalom, végre újra itt vagy velem.
Köszönöm hogy léteztek, békés percek…
Olyan gyors, zakatol hevesen, félek a végén már csak a levegőt kereshetem…
kapkodva, fuldokolva, de mi végre? Miért-e gyors ütem?
Megfoghatatlan érzés markolja szorosan, és hiába kérem: Ereszd!
… nem lazul a szorítása, csak facsarja némán, kegyetlen erővel.
Majd hirtelen elmúlik a fájó érzés, és békés ütembe kezd…
Mi volt ez? Kérdem félszegen… de a választ sajnos nem lelem.
Mosolyogva nézem a szakadó esőt, beszívom friss illatát a légnek,
és hagyom, hogy a cseppek lemossák az elmúlt perceket…
Nyugalom, végre újra itt vagy velem.
Köszönöm hogy léteztek, békés percek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése