2013. szeptember 4., szerda

Őri István - Krisztinának



Őri István

Krisztinának


Tudod, mi az a fészek,
Te szárnya-tépett, űzött madár?
Tudod, mi az, ha megpihenhetsz,
leülhetsz melegedni,
s nem kell menekülni már?
Tudod, mi az a csend,
mikor csak te szólsz,
s én hallgatok?
Tudod, mi az a szép,
mit neked adhatok?

Megmondom,
mert tudnod kell
és érezned, kedvesem...

A szótlan beszéd az,
mi most a tiéd
a nemlátható léptek,
mikkel indulok feléd
terhek alatt, tétován,
de szándékkal telve,
hogy fogadj el újra
- s mint a gyerek, ki rosszat tett -
csak még egyszer
adj esélyt.

1 megjegyzés: