2013. szeptember 4., szerda

Szomorúfűz - Az idő ...



Szomorúfűz

Az idő múlik ...

Az idő múlik. A falevelek táncolva hullnak, a fel-feltámadó szélben.
Szemünkben mattulnak a fények. Arcunk gyűrött, gyötört, fáradt.
Öregszünk.
Az idő múlik. Elfolyik, szétoszlik, mint a felhő.
Elsuhannak a pillanatok. Megállítani nem lehet, de talán ez így a jó.
Alig lépünk, s olyan gyorsan futnak az évek.
Olykor visszapörgetnénk, de már csak álmainkban lehet.
Ösvényünk néha tüskéken visz át, vagy fénnyel telítetten ragyognak, csábítanak,
míg az utunk beér az örökkévalóságba és belevész az idő végtelenségébe.

1 megjegyzés: