Szuhanics Albert - A nyár könnyei

Szuhanics Albert

A nyár könnyei

A nyár sírdogál, s hűvös esőcseppek
peregnek, mint búcsú könnyei,
a múló időn búsan elmereng ő,
s eltávozni nem könnyű neki...

A forró homok mezítelen talpunk
alatt lassan emlék lesz csupán,
s a déli szél, dús hajunkat szárító...,
nem cirógat minket ezután.

Már rövid árnyék, s tüzes napsugár is
mind a múlté, pedig pedig alig volt
vendégünk e könnyű léptű kedves,
s elsápad a fénylő kék mennybolt.

Jön már az ősz, gumicsizma lábán,
zsákjában csak hideg eső, szél,
elmúlásról, sárgult levelekről,
nyirkos ködről, s friss dérről mesél...

Ne sírj szép nyár, eljön a te időd,
eljön újra, s felderül napod,
én addig is rendületlen várlak,
s örökkön hű híved maradok!