Végh Sándor
Óhaj Fiaim
Őrangyalához
Öleld magadhoz hűs
lágyvizű tó!
Cirógasd arcát
viharból lett szellő!
Szeresd apró kavics
igaz utakat tördelő!
Tanítsd meg napfény
hitek mögé látni!
Értesd meg dús lombú
fa; nyugalmat találni!
Éhesen rikoltó
madárfióka mondd:
mi jobbá akartunk
válni!
Szüleitek arca már
összetört tükör.
Fénylő vetések végén
mélyülő gödör
ásít szívük feletti
szivárványok
összes létéhez.
Nektek ajándékoz
minden kétséget!
Álmaitokat őrizzétek!
Érdekein túl őszintén
őrizze hitét,
ám mégis lássa:
amott egy hangya,
hogy szalad!
Tudasd vele:
kezdettől fogva szabad,
a fájdalmas
gyermekkor hiába rohan!
Álmodd vele céljait,
taposva sárban,
sebbel nehéz ember e
gyarló világban
árva arccal is tudja:
elfolyó idő a könnyű
ígéret!
Igaz élnivalóságát ne
térítsd el!
Ármánnyal szőtt önzés
terhét vedd el!
Acsar kutyáktól
kivert terhét tiszteld meg,
s adj melléjük méltó
társat,
mikor a tegnap már
nem segíthet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése