Mészöly Gábor
Először
Reszkető kézzel
simítom párduc testedet
Csak ketten vagyunk, így szabad
néked is engem megérintened.
Régen, nagyon régen várom a napot,
Mikor szerelmem igazán megkapod.
Egy nagy robbanás lesz, és egy gát átszakad,
S míg élünk, megmarad bennünk e pillanat.
Most lehúnytad szemed, s nem tudod, mi dalol bennem,
Egyszer majd elmesélem, de most érzékeinkre kell figyelnem…
Most! Most kezdődött el, mi az embert Emberré teszi,
Most van itt az idő, mi szerelmünk teljessé teszi.
Itt fekszel mellettem, és nincsenek kíváncsiak,
Ez történt meg velünk, s most
Reszkető kézzel írom e sorokat…
Csak ketten vagyunk, így szabad
néked is engem megérintened.
Régen, nagyon régen várom a napot,
Mikor szerelmem igazán megkapod.
Egy nagy robbanás lesz, és egy gát átszakad,
S míg élünk, megmarad bennünk e pillanat.
Most lehúnytad szemed, s nem tudod, mi dalol bennem,
Egyszer majd elmesélem, de most érzékeinkre kell figyelnem…
Most! Most kezdődött el, mi az embert Emberré teszi,
Most van itt az idő, mi szerelmünk teljessé teszi.
Itt fekszel mellettem, és nincsenek kíváncsiak,
Ez történt meg velünk, s most
Reszkető kézzel írom e sorokat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése