Pataki Glica
Harmatcseppek
Az évszakváltás sem
zajlik le mindenkor hibátlanul, egymással szembeni kellő türelemmel. október
közepén járunk, hosszú ősznek ígérkezik, a fák lombkoronájának 70%-a ugyancsak
fent díszeleg, szemünk elől takarja a madárfészkeket. Leesett az első hó,
méghozzá nem is akár hová. A két évszak egymásra csusszant. Az erősen hideg
lehelet érintette a kőrisfákat és a levelek didergő félelemmel, pöndörödtek
össze.
*
Októberi Szentjános
A vén gesztenyefa
ráncos derekára, levélmintákat festett az ébredő Nap fényessége. A láthatatlan,
kószaszellő noszogatja a feketelevél árnyakat a szürkén hámló, vastag kérgeken.
Őszi hangját hallatja az Anna-Liget.
Egy gyűszűnyi méretű, kis cinke mórikálja magát előttem. Hamarosan játszó cimborája is érkezik. Még az is megeshet, hogy testvérek. A barnán kunkorodó gesztenyelevelekről, pókokat reggeliznek!
Újra és újra fölerősödik a szél, és alaposan megbúbolja a fák zörgő, zizegő, suttogó lombjait. Ilyenkor egy-egy levélke búcsúkeringőt lejt, majd egy utolsó sóhajt… véget ért az Élete! Pontosan tudják, hogy fogytán az idejük, ezért most kell elmondani egymásnak, amit oly fontosnak tartanak. Hiszen már ők sem mai gyerekek! Sok mindent megéltek, és sok vihart tudhatnak maguk mögött. Régi barátság élteti a fenyőt, hársat, gesztenyét és a juhart…
Az ég kékje, fázós hidegre váltott, és hajnali harmatot hint a ligetre. Egy-egy fénynyalábot lovagol meg a káposztalepke. A hollók és az egerészölyvek éles hangja kardoz a levegőben, félelmetes harcot vívnak a betevő falatokért.
Északról hírt hoztak a vándormadarak, hogy: "- Készüljenek a télre, mert nagyon kegyetlen, és könyörtelen lesz! Ezt üzeni a Jég Birodalom Fejedelme-"
A szemközti Hárs-hegy gerincén, vastag, fehér felhők emelkednek egymásután, mint akik a fák tövében töltötték az éjszakát.
Színesre pingált lomberdők, rozsdabarnára száradt fenyők, búzavirág kék égbolt, gomolygó fehér felhők, pirosan vérző, vadszőlő levek, homályos szemekkel leskelődő kökényszemek, ezüstben csillogó repülőgépek szántják föl a légifolyosókat, és a menyasszonyfátyolt húznak maguk mögött. "Itt van az ősz, itt van újra."
Egy gyűszűnyi méretű, kis cinke mórikálja magát előttem. Hamarosan játszó cimborája is érkezik. Még az is megeshet, hogy testvérek. A barnán kunkorodó gesztenyelevelekről, pókokat reggeliznek!
Újra és újra fölerősödik a szél, és alaposan megbúbolja a fák zörgő, zizegő, suttogó lombjait. Ilyenkor egy-egy levélke búcsúkeringőt lejt, majd egy utolsó sóhajt… véget ért az Élete! Pontosan tudják, hogy fogytán az idejük, ezért most kell elmondani egymásnak, amit oly fontosnak tartanak. Hiszen már ők sem mai gyerekek! Sok mindent megéltek, és sok vihart tudhatnak maguk mögött. Régi barátság élteti a fenyőt, hársat, gesztenyét és a juhart…
Az ég kékje, fázós hidegre váltott, és hajnali harmatot hint a ligetre. Egy-egy fénynyalábot lovagol meg a káposztalepke. A hollók és az egerészölyvek éles hangja kardoz a levegőben, félelmetes harcot vívnak a betevő falatokért.
Északról hírt hoztak a vándormadarak, hogy: "- Készüljenek a télre, mert nagyon kegyetlen, és könyörtelen lesz! Ezt üzeni a Jég Birodalom Fejedelme-"
A szemközti Hárs-hegy gerincén, vastag, fehér felhők emelkednek egymásután, mint akik a fák tövében töltötték az éjszakát.
Színesre pingált lomberdők, rozsdabarnára száradt fenyők, búzavirág kék égbolt, gomolygó fehér felhők, pirosan vérző, vadszőlő levek, homályos szemekkel leskelődő kökényszemek, ezüstben csillogó repülőgépek szántják föl a légifolyosókat, és a menyasszonyfátyolt húznak maguk mögött. "Itt van az ősz, itt van újra."
Holnap itt az
október…
Egy valamiben biztos vagyok… ha úgy akarom, októberi Szentjánosbogarat is láthatok!
Egy valamiben biztos vagyok… ha úgy akarom, októberi Szentjánosbogarat is láthatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése