Szomorúfűz
Az Élet szálain
törékeny életem
csatázik,
lépcsőakadályokon
kúszva,
utamra homályt
borítva
látatlanul velem
vagy,
így kísér emléked
árnya:
te már örökre
megállva
¤
Elmúlást hoz a sodró
szél; utolsó játékait az elszállt nyárnak.
Az évszakok forgása
még megállít, az Élet szálain fut tovább az út.
Örülünk minden
ajándéknapnak,
de a megélt napok már
csakis miénk maradnak.
A felhők a légben
tovább robognak.
Mi is felülünk a
hintára, a lassan sötétülő percek csöndjében.
Nem várunk már
bocsánatkérést senkitől.
Bár sokan tartoznak
könnyekkel,
vagy a fájdalmakat
enyhítő simogatással, - keserédes, zaklatott életünkért.
Érintve öregedő kezünket és szívünket.
https://m.youtube.com/watch?v=pKqqovookN0
VálaszTörlésHa a símogatásra nyújtott kezet eltollák, akkor hiábavaló a próbálkozás..
VálaszTörlésAz is szenved, aki könnyet letörölni akart.