Hajdu Mária
Sors-szekér
Kopott emlékem őrzi
már csak
ifjúságom szilaj
lépteit,
akkor vágyálom volt:
bárcsak
láthatnám jövendőm
képeit.
Rózsát, vagy kórót
szakajtok?
Majd feltárul nekem a
fényes
boldogság-kapu, mit
óhajtok?
Hová, merre visz a
sors-szekér?
Lesz-e majd jó
útitársam,
ki az úton végig
elkísér?
Hol időz és meddig
érhet?
Szeretetből vagy
bánatból
saroglyába mennyi
férhet?
Önmagammal
szembeállok:
hová vitted
sors-szekér
a régvolt
fiatalságot?
Kopott emlékem őrzi már
csak
ifjúságom szilaj
lépteit.
Újra élhetném bárcsak
a múltam legszebb
éveit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése