Supka Géza
Kalandozás a
kalendáriumban – január
(részlet)
Ami mármost a január szó eredetét
illeti, tudnunk kell, hogy az óitáliaiaknak volt egy pásztor-királyuk, akit Zan
néven tiszteltek. Ezt a latin nyelv későbbi alakulása éppúgy Janná formálta át,
mint ahogy az ugyancsak Z-vel kezdődő Zeus paterből idővel a latinban
Juppiter lett.
Ezt a Zan vagy Jan királyt a mitológia ősi törvénye szerint a későbbi korok istenné avatták át, s kettős fejjel — egy szakállassal és egy szakálltalannal — ábrázolták, amelyek tarkójukkal illettek egymáshoz. Ez a kettős fej (a biceps) a Napot és a Holdat, a nappalt és az éjjelt, illetve a kettő egyesülését kívánta ábrázolni. Később a szakálltalan fej is szakállassá vált, s most már úgy magyarázták, hogy Jan isten-király voltaképpen őrszem, amely előre is, hátra is figyel, éjjel-nappal őrzi a házak ki- és bejáratát. Minélfogva a kapukat most már „janua”-nak, Jan isten hajlékának tisztelik.
Ezt a Zan vagy Jan királyt a mitológia ősi törvénye szerint a későbbi korok istenné avatták át, s kettős fejjel — egy szakállassal és egy szakálltalannal — ábrázolták, amelyek tarkójukkal illettek egymáshoz. Ez a kettős fej (a biceps) a Napot és a Holdat, a nappalt és az éjjelt, illetve a kettő egyesülését kívánta ábrázolni. Később a szakálltalan fej is szakállassá vált, s most már úgy magyarázták, hogy Jan isten-király voltaképpen őrszem, amely előre is, hátra is figyel, éjjel-nappal őrzi a házak ki- és bejáratát. Minélfogva a kapukat most már „janua”-nak, Jan isten hajlékának tisztelik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése