Primerose - Égi tünemény ...

Primerose

Égi tünemény …

Untam épp a szürke napot,
s képzeletem szárnyra kapott.
Egy tópart tárult elém,
a hold táncolt a tó vizén,
szólt az éji szerenád
béka, tücsök muzsikált.
A nyári meleg estén, lágyan,
szellő simogatta vállam.
Hát, elindultam, sétáltam,
a vizet rugdosta lábam.
Tapostam a homokot,
s szívem közben nyugodott
Néztem a sötét messzeséget.
Sás között láttam egy stéget.
Odaértem leültem ott,
kis hal csobbant játszadozott,
hullám torpant a stég lábán,
ámultam, e szép táj láttán .
Felcsillant két, apró fény !
Tán bogár, vagy tünemény?
Nos..., két tündér röppent arra,
ők fakadtak egyből dalra.
Majd, ölelkeztek kedvesen.
Lapultam hát csendesen.
Nevetgéltek, beszélgettek,
de, én, nem értem a tündérnyelvet.
Persze, azért rögtön láttam,
Mily tűz lobogott a lányban.
Itta párja szavait rebegtette szárnyait.
A fiú is lázban égett,
regélhetett szép meséket,
hisz a lány csak csillogott
hallgatván a szólamot.
Kicsit szomorú lettem
Ha itt ülnél mellettem,
s a drága nyári éjszaka...,
csak nekünk szólna dallama.
Súghatnál a fülembe,
kezem tenném kezedbe,
mosolyognék szemedbe,
tüzet hoznék szívedbe!
No, meg! Ő volna irigy s nem én
Ő, a pici égi tünemény.