Gubcsi Lajos
Fakó
A fehérben fakó vagyok
A feketét, ha meghalok
Szívedből te terítsd rám
Szőkén fénylő égő babám
A könnyeiddel ha betakarsz
Elnyelem a fuldokló zavart
Hol ezután a mélyben lakozok
Soha nem táncolnak az angyalok
A kiábrándult magány
Kőből faragott sírjánál
Jajt zokog kies lelked
Párodat elvesztetted
Nem csúszhatsz már oda mellém
Ha gyászodban hozzám lépnél
Nem foghatom lehetnyi melled
Ujjam ujjongása el nem érhet
Mert testemmel immár átlibbentem
Az örökké tartó sötét lakik bennem
Ha majd egyszer megint újra itt leszek
Odaadom ellopott fénylő mindened
A feketét, ha meghalok
Szívedből te terítsd rám
Szőkén fénylő égő babám
A könnyeiddel ha betakarsz
Elnyelem a fuldokló zavart
Hol ezután a mélyben lakozok
Soha nem táncolnak az angyalok
A kiábrándult magány
Kőből faragott sírjánál
Jajt zokog kies lelked
Párodat elvesztetted
Nem csúszhatsz már oda mellém
Ha gyászodban hozzám lépnél
Nem foghatom lehetnyi melled
Ujjam ujjongása el nem érhet
Mert testemmel immár átlibbentem
Az örökké tartó sötét lakik bennem
Ha majd egyszer megint újra itt leszek
Odaadom ellopott fénylő mindened
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése