Kópis Etelka - Édesanyámnak ...; - Egy édesanya emléke

Kópis Etelka

Édesanyámnak …

Aranykelyhű tulipánok,
kis ibolyák, gyöngyvirágok.
mosolyt lehelek ma reátok,
mellyel anyám arcát simítsátok!  
Szeme tükre, hogy ragyogjon,
szíve tüze - , hogy lobogjon.
Kezeinek mély barázdái között,
szeretetem legyen örök!  
Megfáradt életének egyetlen vágya  
Családja, népe éljen boldog Hazába.  
A megtört Élet és két ráncos kéz,  
e „szép-korban” is ölelésre kész.  
Fény és Árny az anyám Sorsa.
Szíve – Lelke igaz, tiszta szeretet.  
Szebb, mint bármely kertnek csokra,  
melyből eddig nem kapott Ő eleget.  
Anyák napi bársony szirmok,  
várjatok, ne hulljatok még ma le!  
Vagy ha mégis hullnotok kell,-  
anyám dolgos, reszkető két kezére!

*

Egy édesanya emléke

Úgy pihent meg elfáradt, beteg Lelked,
Amint elcsitul vihar után a háborgó tenger.
Kebledben többé édesanyai szíved nem dobog.
Nem halhatjuk hangod, nem biztat mosolyod.

Fáj, hogy elmentél. Nem vagy itt már velünk.
Halálod mélyen megsebezte egész életünk.
Annyi sok szépet szerettünk volna adni neked
Visszaadni félannyit, mint Te adtál: Szeretetet.

Éj-bíbor szívünkben, mély, fekete gyász.
Hisszük, fentről letekintve szemed ránk vigyáz.
Egy gyenge szellő szárnyán suhan át sóhajod
A Nap fénysugarán tör át kedves mosolyod.

Míg szívünk egyet dobban, bennünk él emléked
Múló percek, órák nem tompítják el Fényed.
Mindig velünk marad szelíd, bölcs tekinteted.
Arra várunk nyújtsd felénk remegő két kezed.

Az Idők múlásával gyógyulnak a vérző sebek.
De feledni egy édesanyát soha nem lehet.
Csak a Jó Atyánk nyújthat vigasztalást.
Örök éltünk reményében boldog Föltámadást.