Petőfi Sándor
Füstbe ment terv
Egész úton – hazafelé
–
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél szebb gondolat,
Míg állani látszék az idő,
bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék…
Röpült felém anyám…
S én csüggtem ajkán…szótlanul…
Mint a gyümölcs a fán.
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél szebb gondolat,
Míg állani látszék az idő,
bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék…
Röpült felém anyám…
S én csüggtem ajkán…szótlanul…
Mint a gyümölcs a fán.
*
Fekete kenyér
Miért aggódol, lelkem
jó anyám?
Hogy kenyeretek barna, emiatt?
Hisz meglehet, ha nincs idehaza,
tán fehérebb kenyérrel él fiad?
De semmi az! Csak add elém, anyám,
bármilyen barna is az a kenyér!
Itthon sokkal jobb ízű énnékem
a fekete, mint máshol a fehér!
Hogy kenyeretek barna, emiatt?
Hisz meglehet, ha nincs idehaza,
tán fehérebb kenyérrel él fiad?
De semmi az! Csak add elém, anyám,
bármilyen barna is az a kenyér!
Itthon sokkal jobb ízű énnékem
a fekete, mint máshol a fehér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése