Tóth János - Édesanyáknak; - Mama

Tóth János /Janus/

Édesanyáknak

Ma a legszebb tulipánt
kerestem meg neked,
szára zöldje égbe fut,
kelyhe alkony nap parázs,
mely zárva még,
a csodát öleli,
benne, mint egykor
méhedben: Varázs.

Szirma mozdul,
nyílik, mint a szív,
kelyhében mosolygó bibe,
jaj anya, hogy tépjem le én
e bámulat csodát,
anya kérlek, jöjj ide!

Karod, mint szirmok
öleljenek át,
legyél tulipán, úgy
mint egykoron,
s legyek én
mosolygó bibéd,
miként drága
szíved hallgatom!

*

Mama

Fejfádon a neved, mit tán sose mondtam,
mamókám, mama, emlékszel így szóltam?
Mikor küszöbödön lihegve megálltam,
és te hűs vizet adtál a bádog pohárban.

Tekintetem emelem, fel a fakókékre,
arcod víg mosolya ring az ég vizébe,
szellő bújik hozzám, hangod hozza lopva,
gondolat a múltat könnyek közt lapozza.

Remegnek a képek, mint a délibábok,
tenyeremből sírra ülnek a virágok,
hűs vizet öntök a szomjas gyökerekre,
jaj mama csak szólnál, rám a rossz gyerekre!

Haza jött velem a temető csendje,
egy apró kavics lapul a zsebembe,
a sírodon feküdt hidegen, árván,
rajta a fény lezuhant szivárvány.