Várnai Zseni - Csak kéken bámult rám az ég ...

Várnai Zseni

Csak kéken bámult rám az ég …

Az égre néztem: nem felelt,

Nem értette, mit kérdezek.

Az ég oly messze, messze van,

nem érzi, amit érezek.

Csak kéken bámult rám az ég,

a nap mosolygott fényesen,

nem értette, mit kérdezek,

a távol, égi értelem.

A földhöz szóltam: nem felelt.

Pelyhedzett rajta már a zöld,

nem értette, mit kérdezek,

ölelkezett éppen a föld.

Az ég a földre ráhajolt,

pezsdült az ősi gerjedés,

túl minden emberbánaton.

Nem érthették a bánatom.

Kérdeztem: senki sem felelt.

Se föld, sem ég, se csillagok,

csak ömlött rám a sárga fény,

színek születtek, s illatok.

Kérdeztem újra, hangosan:

- Csupán az ember átkozott? -

de nem felelt rá senki sem,

az ég s a föld csodálkozott.