dr. Szeicz János
Kihunytak már a régi
tüzek
Már csak fáradt közönnyel élvezem
a csöndet és az őszesti derűt,
talán egy hangya jobban érdekel,
mint a tv, hol ember embert üt,
és kiknél bizonnyal szelídebb
egy kis fénylő szemű szelíd eb.
a csöndet és az őszesti derűt,
talán egy hangya jobban érdekel,
mint a tv, hol ember embert üt,
és kiknél bizonnyal szelídebb
egy kis fénylő szemű szelíd eb.
Akár egy kizárt idegen, nézem
a hazug és álságos honderűt,
az elfútt hiteknek csúf szemetjét,
a félreállókat és az egyszerűt,
ki szóra táncol tébolyultan,
s kikben oly szomorún csalódtam.
a hazug és álságos honderűt,
az elfútt hiteknek csúf szemetjét,
a félreállókat és az egyszerűt,
ki szóra táncol tébolyultan,
s kikben oly szomorún csalódtam.
Nem tudom, mily átok telt be rajtunk,
hogy a panaszra sok ember süket,
fogcsikorgató dühök bénítják
és megkövesítik a szíveket.
Hazánk most végre több is lehet,
de kihunytak a régi tüzek.
hogy a panaszra sok ember süket,
fogcsikorgató dühök bénítják
és megkövesítik a szíveket.
Hazánk most végre több is lehet,
de kihunytak a régi tüzek.
Európa újra békétlenkedik,
s magyar vádolja az európait.
"Ecce homo" latorrá vált megint.
Mily ősi bűn perzsel mindent ma itt?
A rossz bennünk miért erősebb,
amikor hazánk már merő seb?
s magyar vádolja az európait.
"Ecce homo" latorrá vált megint.
Mily ősi bűn perzsel mindent ma itt?
A rossz bennünk miért erősebb,
amikor hazánk már merő seb?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése