Kováts Péter
/Skorpió/
Az évek észrevétlen
múltak,
S Ő csendben
magára maradt,
A gyermekek már rég
szétszaladtak
S párját is őrzi egy
szomorú sírhant
A tornácon ül,
könnyei folynak
Végignéz a frissen
nyírt zöld gyepen
Emitt gyümölcsfák
sorakoznak
Amott rózsák nyílnak
színesen
Az orvos mondta: ez
már a vége.
Kitelt az élet, nincs
több csoda
Még szeretett volna
egy ágyást
A kis patak
mellé a kert végibe
De egy felrebbenő
madárka vonzza
Az utolsó, búcsúzó
pillantását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése