N. Horváth Péter
November elején
November elején
Megint magam vagyok, mint ahogy mindig volt...
- Tűnődöm az őszbe szédelgő ég alatt.-
Lassan nem vagy, csak egy sárguló gondolat,
valami festménnyé szédült régi folt.
Gyertyája sem ég már esti ablakodnak,
s magukra maradnak ott kinn a sírcsokrok,
múltunkat karolva egyedül imbolygok,
miközben csontjaid odalent vacognak.
- Tűnődöm az őszbe szédelgő ég alatt.-
Lassan nem vagy, csak egy sárguló gondolat,
valami festménnyé szédült régi folt.
Gyertyája sem ég már esti ablakodnak,
s magukra maradnak ott kinn a sírcsokrok,
múltunkat karolva egyedül imbolygok,
miközben csontjaid odalent vacognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése