Nadányi Zoltán - Ősz

Nadányi Zoltán

Ősz

Hervadt a park. A fák vetkeznek.
Mélázva ülök egy padon
A földrehulló leveleknek
Halk csörtetését hallgatom.
Neszt ütnek, mélán, elhalóan
A földetérő levelek;
Mintha az ősz csoszogna által
Halk léptekkel a táj felett.

Minden fáradt. Hideg a fény is.
Már kék eget nem látni fenn.
E bágyadt, fáradt környezetbe
Úgy beleillik tört szivem.
A levelek csak hullnak egyre,
Belepve lassan a padot...
S úgy érzem, én is egy lehullott,
Hervadt, fonnyadt levél vagyok...