2017. november 9., csütörtök

Primerose - Te meg én ...



Primerose

Te meg én …


Ha a csillagokat nézem
Szemedre emlékszem
amint felgyulladt a fénye
Lelkem legbelső mélyébe

 
Fülembe súg az ősz dúdolva
Mintha kedves hangod volna
Csókról mesél, szerelemről
hogy lett egy a két emberből

 
Könnyek, csókok, nevetések
vad szerelmes ölelések
részem vagy, bevéstelek
génjeiben rejtelek

 
Semmi sem vész el
tovább él másban
s születik újjá
örök körforgásban

 
Két kis szerves pont
az univerzum peremén
él tovább a csillagokban
ahogy csókolt, Te meg én

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése